A KECSKETEJRŐL

A kecsketejben számos értékes tápanyag van, és összetétele jobban hasonlít az emberi anyatejhez, mint a tehéntejé - állítják spanyol kutatók.

A Granadai Egyetem Élettani, Táplálkozástudományi és Élelmiszertechnológiai Intézetében a Margarita Sánchez Campos vezette kutatócsoport igazolta, hogy a kecsketej segíti a vas felszívódását és ezáltal a hemoglobin előállítását, ezért rendszeres fogyasztása felgyorsítja a vashiányos vérszegénységben szenvedők gyógyulását.

A kecsketej fehérje-összetétele hasonló az emberi tejéhez. A tehéntejhez képest jóval kevesebb van benne az alfa 1-kazein fehérjéből, amely a legtöbb esetben felelős a tejfehérje-allergiáért. Ennek köszönhetően a kecsketej hipoallergén, ezért egyes országokban csecsemőtápszerek előállításához is használják. Mivel laktózból is kevesebbet tartalmaz, mint a tehéntej, a kecsketej a laktózérzékenyek számára is könnyebben emészthető.

További hasonlóság a kecsketej és az anyatej között, hogy mindkettő nagy mennyiségű oligoszacharidot (rövid szénláncú cukrot) tartalmaz. Ezek a vegyületek prebiotikus hatásúak, ami azt jelenti, hogy a vastagbélbe jutva segítik az egészséges bélflóra kialakulását.

A kecsketej rendszeres fogyasztása csökkenti a szívbetegségek kockázatát

Zsírtartalmát tekintve a kecsketej több esszenciális zsírsavat (elsősorban linolénsavat és arachidonsavat), és több közepesen hosszú szénláncú (C6-C14) zsírsavat tartalmaz, mínt a tehéntej. Ezek a zsírsavak gyorsan hasznosítható energiaforrást jelentenek, és nem tárolódnak testzsírként. A kecsketejben található zsírok továbbá csökkentik az összkoleszterin-szintet és a triglicerid-szintet, ezért rendszeres fogyasztása a szívbetegségek kockázatát is csökkenti.

Ásványi anyagai közül a kalcium és a foszfor emelendő ki, amelyek segítik a csontszövet szerves állományának épülését. Cink- és szeléniumtartalma révén pedig hozzájárul a káros szabadgyökök elleni védelemhez és az idegrendszeri sorvadással járó betegségek megelőzéséhez.
 
A felsorolt kedvező élettani hatások miatt a kutatók úgy vélik, hogy a kecsketej úgynevezett funkcionális tápláléknak tekinthető, és rendszeres fogyasztását érdemes népszerűsíteni, különösen azok számára, akik allergiásak vagy érzékenyek a tehéntejre, felszívódási zavarban szenvednek, magas a koleszterinszintjük, vérszegények, csontritkulásban szenvednek vagy hosszú távú vaspótlásban részesülnek.

Az ÁNTSZ tájékoztatása szerint fontos, hogy termelőnél és piacokon árult nyers kecske- és tehéntejet csak forralás(!) után szabad fogyasztani, a tej közvetítésével terjedő fertőző betegségek (például kullancs-encephalitis, veszettség, liszteriózis) megelőzésére. A kereskedelemben kapható tejipari termékek hőkezelt, pasztőrözött tejből készülnek, ezért fertőzésveszélyt nem jelentenek. 

A kecsketej általános jellemzése

Az ember már az ősidőkben felismerte a tej hasznosságát a táplálkozásban. A háziállatok közül feltehetőleg a juh és a kecske domesztikálódott először, amelyek közül az utóbbi tűnik ki tejének hasznosságával. A kecske teje abban különbözik más gazdasági állatfajok tejétől, hogy a táplálkozásban betöltött szerepén túl jótékony hatású a különböző betegségek gyógyításában és alkalmas az anyatej pótlására is, valamint kiváló szépségápoló szer. E kedvező tulajdonságát régen felismerték, erre utal, hogy a görög mitológia szerint Zeuszt is kecsketejjel nevelték. A nagy görög természettudós és orvos, Hippokratesz, csakúgy, mint Varro fontos szerepet tulajdonított a kecsketejnek különböző betegségek gyógyításában. A XV. Századi nagy francia orvos és jövendőmondó, Paracelsus is kiemelt jelentőségűnek tartotta a kecsketej gyógyító hatását. Magyarországon 1645-ben találkozunk első ízben a kecsketej gyógyító hatásának leírásával. Az antibiotikumok felfedezéséig általánosan ismert volt a kecsketej gyógyító hatása.Pethe Ferenc (1814) azt írja, hogy Minden bétsi asszony jól tudja, hogy a szárazbetegség gyógyítására legjobb a kecsketej. E felismerést hasznosították az antibiotikumok felfedezéséig úgy, hogy a tüdőszanatóriumok mellett kecsketenyészeteket tartottak és a kecsketej-kúra volt a gyógyítás legfontosabb része. Rodiczky (1905) szerint a többlettejet üdülőkben és gyógyfürdőkben, mint gyógytejet értékesítették. A XIX. Század végén széles körben elterjedt a dada helyettesítése kecskével. Krenedits (1900) a következőket írja:Egyes gyermekorvosok azt mondják, hogy a kecske a legjobb szoptatós dajka, mert teje ragadós betegségeket nem okoz és feleslegessé tesz minden pótlékot, mesterséges táplálást, sőt a dajkatartás kellemetlenségeitől is megkíméli a családot; okos állat, hamar megszokja a dada szerepét, duzzogás nélkül, jókedvvel, hűségesen teljesíti feladatát. A XIX. Század végéig a reggel frissen fogyasztott kecsketej-savó kúra általános volt a Felső-bajorországi Német Királyi Fürdőben. Ma a kecsketejsavó a legértékesebb kozmetikai cikkek egyik alkotója. A kecsketejsavót nem csak gyógykezelésre és szépségápolásra használják, hanem ízesítéssel teljes értékű üdítőital is.

Dr. Molnár Andrea, Dr. Molnár József

Kecsketenyésztés (2000) 269. oldal